Street Fighter 2 World Warrior

Adatlap
 

Letöltés

Sokat hallottam erről a játékról, pontosabban a Street Fighterről, de SNES-en sajnos még soha nem fordult meg nálam, tehát itt volt az ideje kipróbálnom az emulátornak köszönhetően, miért is szeretik annyian s Street Fighter sorozatot…

Szerintem elég híres, úgyhogy biztos sokan játszottak valamelyik részével, de aki még nem találkozott vele, annak egy rövid bemutatás:

A Street Fighter egy vérbeli verekedős játék, ahol ne is várjunk jóindulatot a 2 verekedő között. 2 ember megverekszik és így eldöntik hogy ki az erősebb. Itt nem pályákon kell átmenni és lelőni vagy megsemmisíteni az összes ellenfelet, hanem csak egy ellenfél van egy pályán, akivel meg kell küzdenünk.

A cikkem úgy kezdődött mintha az egész Street Fighter sorozatot mutatnám be , de nem, csak a Street Fighter 2 World Warrior-t. Miért is mondom hogy sorozat? Több mint tíz játék jelent meg Street Fighter néven, minden konzolon és pc-n is egyaránt.

Ennyi bevezető után nézzük is, hogy milyen élményeket rejtegethet számunkra ez a játék.

1991-ben adta ki a CAPCOM  először NES-re majd, SNEs-re is. Ez volt a legelső olyan része a Street Fighternek, ami sikereket és nagyobb hírnevet hozott a játéknak. Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy legnagyobbrészt a játéktermekben terjedt el, de SNES-en is nagy rajongótábort hozott össze.

Amikor először indítottam a játékot, kíváncsian vártam azt az első momentumot, hogy rájöjjek, mit szerethetnek az emberek ebben a játékban. Nem kellett sokat várnom, már a menüben egy hangulatos zene fogadott, alig vártam hogy belekezdjek az első verekedésbe. Ahogy elkezdődött a menet azonnal a földbetiport az ellenfelem, és semmilyen esélyt nem adott, hogy viszonozzam neki… Nagy nehezen felálltam és megtámadtam, de kivédte és ismét adott egy csomaggalJ. Vereség lett belőle, de nem szomorkodtam, mert a hangulata megfogott és ismét alig vártam ,hogy megmérkőzzünk. És hogy mi is foghatott meg a játékban: az a sok ütés, rugás, mozdulat lehetőség, ill. a korához képest jól kidolgozott háttér. A háttérben az emberek mozognak, bár igaz, hogy csak egy mozdulatot csinálnak egész küzdelem alatt, de nem unalmas. A hanghatások is nagyon tetszettek, de pont a teszt alatt romlott el a hangszóróm, úgyhogy nem tudtam teljes mértékben élvezni, a játék adta élményeket….

Nézzük bővebben, hogy milyen harcosokkal lehetünk a játék folyamán:

• Ken: Kanadából. Erős a levegőben, és kék lángú tüzet tud küldeni az ellenfelekre, de nem tartom annyira erősnek, nagy darab emberrel pl.: Zangief vagy E.Honda-val könnyen legyőzhető.
• Dhalsim: Indiából. Hosszú kezei, lábai életveszélyesek. Tüzet tud lehelni a torkából, amiket nem könnyű elkerülni. Erre az ellenfélre is valami nagy darab embert ajánlok
• Guile: USAból. Katonai verekedős típus. Veszélyes ütései vannak, amiket nehéz kivédeni, de egy nagyobb darab emberke, vagy Dhalsim hosszú karjainak bedobja a kulcsot.
• Zangief: Szovjetúnióból. Nagy darab, izmos emberke. Ütései nagyon veszélyesek, megfogja az ellenfele nyakát és az egész testét a földbe küldi. E.Hondát ajánlom rá.
• Blanka: Brazíliából. Nagyon erős ellenfél. Elég nehéz legyőzni. Kisdarab emberke, de nagyon fürge, ráugrik az emberre és vámpír módjára….. és áramot is ad ki a fejéből, amivel megrázza ellenfelét.
• Chun Li: Egy kínai lány, akivel sok férfinak meggyűlhet a baja. A fürgesége az erőssége. Folyamatosan ugrál a levegőben.
• E.Honda: Japánból. Szumós fickó. Ütései életveszélyesk. Meggyülhet a baja a fürge ellenfelekkel.
• Ryu: Japánból. Japán feketeöves karatemester. Nagyon képzett ütései, rugásai vannak, de nem a legerősebbek közzé tartozik.

Tehát ez a nyolc harcos, akit lehet a játék elején választani. Röviden jellemeztem őket, valahogy én így látom, lehet, hogy másnak más a véleménye. A játék célja, hogy le kell győzni az összes harcost, a harcosokat a fordulók között szabadon válogathatjuk.

Ha legyőztük az összes harcost, akkor következik még 3 ellenfél. Az utolsó a főharcos legyőzése után, ránktalál egy manager vagy valami ilyesmi és gratulál nekünk, majd a manager és a harcosunk elkezd táncolni, így ér véget a játék.

A játék nehézségét lehet állítani 1-8 skálában. 4. fokozatban elég nehéz, az emulátor mentési lehetőségeinek köszönhetően sikerült végigvinnem.

A játék negatívumához tartozik, hogy egyes harcosoknak, olyan fegyvereik vannak, amik valóságtalanok, kitaláltak és nagyon sok életet vesznek le, tehát engem nagyon idegesített… ez szerintem nagyon leviszi a játékélményt, bár lehet hogy másoknál nem, de nálam nagyon is…

Tehát nekem nagyon tetszett a játék hangulata, irányítása, grafika, sok ötletes megoldás, sok ütési; rugási mozdulat és a poénos befejezés. Szerintem a csodás elemek, vagyi amit már fent említettem, ki lehetett volna venni vagy kevesebbet kellett volna belerakni.

Nekem nagyon tetszett a játék, azoknak biztosan fog, akik szeretik ezt a műfajt…

              
                             borító                                                                                             harcosok                                                                                     Zangief vs. Dhalsim

                                      a "táncolás"

Írta: Buci92   2007. 12. 28.